Azaz, hogyan lúgosítsunk?
Az emberi élet egy szüntelen alkalmazkodás környezetünkhöz. A túlélés érdekében élet-folyamataink meghatározott értékhatárok közötti tartományban zajlanak. Ezek állandóságát szervezetünk különböző szabályozó mechanizmusok útján igyekszik biztosítani – gondoljunk csak testhőmérsékletünkre vagy vérnyomásunkra. Ha ezek értékei bizonyos határértékek alá vagy fölé mennek, élettani szabályzóink kiegyenlítik az eltéréseket.
Méltatlanul kevés szó esik állandó mutatóink közül a sav-bázis egyensúly (PH) – azaz testünk folyadékaiban a hidrogén ion (H+) koncentrációjának – szabályozásáról. Szervezetünk sejtjeiben és sejt közötti állományában a kémhatás eltérő, de adott közegben csak szigorúan meghatározott értékek között mozoghat egészségünk károsodása nélkül. A vér normális PH értéke 7,38–7,42 között van, amit a különféle savasító vagy lúgosító hatások életveszélyes mértékben is eltéríthetnének, ha szabályozó mechanizmusaink ezt nem akadályoznák meg. Ilyenek például a lélegzés, a test folyadéktereiben található ún. puffer-rendszerek, valamint a vesében a hidrogén ionok kiválasztása, melynek során a kémhatás változásai lúgos vagy savas vizelet ürítésével kerülnek kiegyenlítésre. A vizelet kémhatása (PH-ja) 5,5–9,0 között van – a táplálkozás függvényében.
Naponta ki vagyunk téve az állandóan változó mennyiségű savas és lúgos hatásoknak, illetve anyagoknak. Csak akkor érezzük jól magunkat, ha szervezetünkben a savak és a bázisok dinamikus egyensúlyban vannak, bázikus (lúgos) anyagok enyhe túlsúlya mellett.
A ma emberére azonban a túlsavasodás jellemző, melynek oka döntően a nem megfelelő táplálkozás, azonban más életmódbeli és környezeti hatások is befolyásolhatják ezt a mutatót. Közülük legelterjedtebb a dohányzás, az ésszerűtlen és túlzásba vitt fogyókúra, a mozgáshiány, a stressz és a mértéktelen alkoholfogyasztás. A túlzott fizikai megterhelés, illetve az egyéniségünknek nem megfelelő, túlzásba vitt sportolás szintén savas irányú eltolódást okozhat. Ez különösen edzetlen embereknél fordul elő, akik kampányszerűen akarnak sportolni. Ilyenkor a relatív oxigénhiány miatt tejsav szaporodik fel az izmokban, ezt „izomláz” formájában érezhetjük.
A szervezet természetesen igyekszik kiegyenlíteni a túlsavasodást, ezért bázikus anyagokat von el saját magától. Ennek legáltalánosabb formája az, amikor kalciumot von ki a csontokból – előidézve ezzel a ma már népbetegségnek számító csontritkulás leggyakoribb kiinduló okát.
A túlsavasodás jelei
Ennek mérése rendkívül nehéz, hiszen a szervezetből vett minták majdnem mindig normál értékeket mutatnak az élettani kiegyenlítőképesség miatt. Ilyenkor a diagnózis felállításában a különféle testi tünetek és panaszok az irányadóak:
- kimerültség, levertség;
- idegesség, nyugtalanság, depresszió;
- fokozott stressz-érzékenység;
- a koncentráció-képesség csökkenése, kisebb terhelhetőség;
- csökkent ellenálló képesség;
- egyes anyagcsere-zavarok;
- izom- és ízületi bántalmak;
- bőr-, haj- és körömelváltozások stb.
Sokszor nem is gondolunk arra, hogy különböző betegségeink hátterében a sav-bázis egyensúly felbomlása áll. A szervezetben zajló biológiai folyamatok kapcsán minden mindennel összefügg. A savasodás következtében gyengül immunrendszerünk, az egyre nagyobb számban jelentkező immunrendszeri betegségek hátterében gyakran egy egyszerű életmódváltással megoldható – tulajdonképpen banális – ok áll.
Mit tehetünk, hogy egészségünket és teljesítőképességünket optimális szinten tartsuk? Mindenekelőtt figyeljünk oda magunkra, egészségünket kezeljük hosszú távon megőrzendő értékként, amiért saját magunk vállaljuk a felelősséget. Már az ókori bölcsek is megmondták, hogy „medicus curat, natura sanat” – vagyis a természet gyógyít, az orvos csak kezel. Sem az egészségügy, sem az orvosok, vagy a gyógyszerek nem fognak helyettünk napi rendszeres testmozgást végezni, leszokni a dohányzásról és odafigyelni az étkezésünkre.
A testmozgást tegyük mindennapi szokásunkká, ne múljon el nap 30 perc folyamatos, megfelelő intenzitású testmozgás nélkül. Ha módunk van rá, szerezzünk be egy lépésmérőt, és addig ne pihenjünk le, amíg annak mutatóján nem látszik, hogy legalább 5-10 ezer lépést tettünk meg aznap. Ha úszásra vagy kerékpározásra nincs lehetőségünk, akkor egy kényelmes futócipőt húzva tegyünk egy intenzív sétát vagy kocogjunk. Rendkívül hasznos a hegyekben, friss levegőn eltöltött hétvégi néhány óra is. Akinek lehetősége van rá, vegyen egy fitness bérletet, és jó zenére mozogjon, táncoljon legalább kétszer hetente. Kellemes és egyben hasznos a friss levegőn végzett tartós és folyamatos kertészkedés is.
Soha ne hivatkozzunk arra, hogy nincs időnk a sportra, hiszen az átlag magyar tv-néző több mint 4 órát tölt naponta a televízió előtt!
Még ma szokjunk le a dohányzásról, alkoholt csak alkalomszerűen, minimális mennyiségben fogyasszunk! Kivétel ez alól a jó minőségű száraz fehér vagy vörösbor, amiből naponta 2-3 dl is elfogyasztható. Naponta legalább 2 liter folyadékot vegyünk magunkhoz főként ásványvíz, tiszta, szűrt csapvíz, gyümölcs- vagy zöldtea, frissen facsart zöldség- és gyümölcslé formájában! Kerüljük a cukrozott és szintetikus adalékokat tartalmazó szénsavas italokat, mert ezek csak fölösleges kalóriát és májunkat leterhelő anyagokat tartalmaznak!
A legfontosabb azonban a táplálkozás. A rendszertelenség az, ami a legtöbb embernél elhízáshoz vezet. Törekedjünk arra, hogy 2-3 óránként kis mennyiségű – amennyi nyitott tenyerünkön elfér – táplálékot vegyünk magunkhoz, ami döntően gabonából (köles, hajdina, bulgur, teljes kiőrlésű lisztből készült magos kenyerek, péksütemények), zöldségekből, gyümölcsökből álljon. Amennyiben állati fehérjét fogyasztunk, figyeljünk arra, hogy ennek döntő többsége házi állatokból származzon. Nagyon egészségesek a tenger gyümölcsei, a hazai halfélék és a szárnyasok is. Fogyasszunk minden nap kefirt vagy joghurtot, jó fehérje forrás a tojás és a túró is. Az általunk elfogyasztott élelmiszerek 80%-a legyen bázikus, azaz lúgosító hatású!
A közhiedelemmel ellentétben:
ami savanyú, az nem mindig savasít!
A száraz bor, a savanyított tejtermékek, a savanyú gyümölcsök és zöldségfélék – ízükkel ellentétben – lúgosító hatást keltenek a szervezetben.
A savanyú ízű ételek fontos szabályozó hatása, hogy csökkentik a szervezetben a tápanyagok felszívódási sebességét, ezért fogyasztásuk mellett például, nem emelkedik olyan gyorsan a vércukorszint. A kiegyensúlyozott vércukorszint érdekében is érdemes beiktatni étkezésünkbe savanyúságot, salátaféléket, akár 1-1 fröccsöt vagy limonádét (cukor nélkül).
Bármilyen furcsa, a szervezet lúgosításához tartozik fentieken kívül a helyes légzés elsajátítása, a pozitív gondolkodás, a különféle relaxációs technikák elsajátítása, a stressz kezelésére alkalmas számos bevált módszer, amelyek könyvekből, előadásokon is megtanulhatók.
Mai rohanó világunkban nem mindig megoldható a kiegyensúlyozott táplálkozás, így sok esetben nem jut be elegendő lúgosító anyag szervezetünkbe, ez főként az amúgy is savasító hatású, stresszel teli időszakokban jelenthet problémát. Ilyen esetekben válasszunk napi táplálékaink mellé olyan étrend-kiegészítőket, amelyek a létfontosságú bázikus hatású ásványi anyagokat és nyomelemeket a friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz hasonló természetes arányban tartalmazza. Szervezetünk fentiekben leírt lúgosításának megkezdését követően javuló közérzetünk, növekvő teljesítőképességünk fogja igazolni, milyen nagy lépést tettünk egészségünk helyreállítása és megőrzése útján.